Mennyit ér egy boldog gyermek?
Amikor megszületett, nagyörömmel vártátok.
Bármit megtettél volna érte, és bármit megadtál neki amire szüksége volt. Hol csúszott el az elvárások, a megfelelés, a bizalmatlanság, irányába ez a csodásnak ígérkező kapcsolat?
A gyermeki boldogság értékét nem lehet forintban kifejezni. Mégis, mindannyian érezzük, hogy a gyermek mosolya, kiegyensúlyozottsága és önfeledt öröme a világ egyik legnagyobb ajándéka. De mi történik akkor, amikor a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatban a célok és az igények eltérnek? Mikor siklik el a gyermek érdeke a szülő céljai mellett?
A sikeres felnőtté válás ára
Sok szülő természetesen a legjobbat akarja gyermekének. Szeretnék, hogy boldog, sikeres és önálló felnőtté váljanak. Gyakran azonban a jó szándék mögött olyan elvárások húzódnak meg, amelyek megfelelési kényszert és belső feszültséget keltenek a gyerekekben. Legyen szó kiemelkedő tanulmányi eredményekről, sportteljesítményről vagy más „sikeresnek” vélt életút megvalósításáról, a gyerekek sokszor azért hajtják magukat, mert félnek elveszíteni szüleik szeretetét vagy elismerését.
Egy gyermek számára a szülői szeretet és elfogadás alapvető szükséglet. Ha úgy érzik, hogy ez feltételekhez kötött – például „akkor vagyok jó gyerek, ha ötöst hozok haza” –, az belső szorongást és bizonytalanságot okozhat. Ezek a gyerekek nem a saját boldogságukért, hanem a szülők elvárásaiért élnek, és közben elveszíthetik a kapcsolatot saját vágyaikkal, érdeklődési körükkel és valódi énjükkel.
A gyermekek zaklatott érzéseinek megértése
Egy gyermek, aki úgy érzi, hogy folyamatosan bizonyítania kell, nem meri kifejezni valódi érzéseit. Fél, hogy ha kiáll magáért, szülei elfordulnak tőle, vagy csalódást okoz nekik. Ez a kiszolgáltatottság gyakran dühhöz, visszahúzódáshoz vagy lázadáshoz vezethet, hiszen nem lát más eszközt arra, hogy felhívja magára a figyelmet.
Szülőként talán nehéz elfogadni, hogy a gyermekünk haragja vagy szomorúsága nem ellenünk irányul, hanem valójában segélykiáltás. Azt üzeni: „Figyelj rám! Hallgass meg! Fogadj el olyannak, amilyen vagyok, nem olyannak, amilyennek lenni szeretnél!”
Hogyan lehet visszatalálni az odafigyelő, kölcsönös kommunikációhoz?
- Hallgasd meg a gyermeked!
Kérdezd meg tőle, mit érez, mit szeretne, mi az, ami boldoggá teszi. De ne csak kérdezz – figyelj oda a válaszaira is anélkül, hogy ítélkeznél! - Tedd félre az elvárásokat!
Fontos, hogy a szülő felismerje: a gyermeknek nem kell a szülő álmait megvalósítania. Támogassuk őt abban, hogy saját vágyai és érdeklődése szerint bontakozhasson ki. - Mutass példát az elfogadásra!
A gyermekek szüleiktől tanulják meg, hogyan viszonyuljanak önmagukhoz és másokhoz. Ha a szülő képes feltétel nélkül szeretni és elfogadni a gyermekét, a gyermek is megtanulja szeretni és elfogadni önmagát. - Beszélj érzésekről!
Mondd el, te hogyan érzel. „Aggódom érted, mert szeretnék boldognak látni” – egy ilyen mondat sokkal jobban megnyitja a kommunikációt, mint a „miért nem tanulsz rendesen?” típusú kritika. - Fogadd el, hogy a gyermeked más személyiség!
Lehet, hogy másképp gondolkodik, más céljai vannak, mint neked. Ez nem baj – sőt, így lehet igazán egyedi és boldog emberré válni.
A szeretet ereje
A gyermek-szülő kapcsolat legnagyobb ereje a szeretetben rejlik. Ez az, ami áthidal minden konfliktust, ha mindkét fél készen áll meghallani a másikat. Szülőként ne feledd, hogy a szereteted nem a gyermeki teljesítményen múlik. Egy boldog gyermek, aki érzi a feltétel nélküli elfogadást, sokkal nagyobb eséllyel válik boldog és sikeres felnőtté – anélkül, hogy bármi áron „alakítani” kellene őt.
Legyen a célotok a kölcsönös megértés és támogatás. Mert egy boldog gyermek a legnagyobb érték, amit szülőként adhatsz a világnak. Amikor pedig gyermeked felnő és visszaemlékszik egy elfogadó, támogató szülő példája támogatja további sikereiben. Ettől a kapcsolatotok is boldog és támogató marad!