A valódi tehetségek elkallódása: A túlzott szülői nyomás ára
A gyerekek tehetsége és érdeklődése sokféle formában mutatkozhat meg. Van, aki rajzolni szeret, másnak a sport vagy a zene jelenti az örömöt. De mi történik akkor, ha a szülők nem veszik észre – vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják –, hogy gyermekük természetes adottságai nem egyeznek meg azzal, amit ők elvárnak? Az ilyen helyzetek gyakran tragikus következményekkel járhatnak: a gyerekek nemcsak, hogy elveszíthetik önbizalmukat és lelkesedésüket, de súlyos pszichés zavarok is kialakulhatnak náluk.
Az elveszett gyermekkép: amikor a szülők nem figyelnek
Egy tehetséges fiatal példája jól mutatja a problémát. Lilla, aki imádott rajzolni és festeni, egy művészi pályáról álmodott. Színei és formái már gyerekként lenyűgözőek voltak. A szülei azonban úgy gondolták, hogy „a művészetből nem lehet megélni”, ezért közgazdasági szakra kényszerítették. Lilla tehetsége elsorvadt, az iskolai teljesítménykényszer miatt szorongásos zavar alakult ki nála, amit később antidepresszánsokkal próbáltak kezelni. A rajzolás, ami egykor az öröm forrása volt, teljesen eltűnt az életéből.
A döntések nélküli gyerekek sorsa
Péter története talán még megrázóbb. Ő már kiskorában a sport szerelmese volt: minden idejét a focipályán töltötte, és edzője szerint komoly tehetség lapult benne. A szülei azonban a jogi karra akarták irányítani, mert „egy ügyvédnek mindig lesz munkája.” Péter abbahagyta a sportot, és hamarosan krónikus depresszió alakult ki nála. Gyógyszeres kezelésre szorult, és azóta sem találta meg a helyét a világban.
Gábor, nem szerette az egyetemet, de nem szólt, hiszen kell a papír az élethez! Mindaddig, míg a pszichiátrián kötött ki. Azóta sem dolgozta fel a traumát, hogy nem volt megfelelő, azt hiszi már élete végéig gyógyszert kell szednie, hogy „jól legyen”!
Sári nemrég keresett meg sírva, mert az első félévnél már tudja, hogy a „maga választotta szak” túl erős neki, ezért folyamatosan szorong, de szülei elmagyarázták neki, hogy bizonyítson!!!
Márk az egyik ismerős család gyermeke, nem bírja az egyetemet, és epilepsziás rohamai ellenére sem ismerik fel a szülők, hogy túl sokat várnak el egyébként eddig teljesen egészséges életvidám fiúktól. Most folyamatos szülői felügyelet mellett ülhet tovább a lakásban!
Tényleg ennyire fontos a papír?? Lehetne bármelyik fiatalból, boldog ember ha hagynák azok, akik elvileg a „legjobbat akarják nekik”!
A tehetség megfojtása
Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a szülők mennyire károsak lehetnek gyermekeik jövőjére nézve, ha figyelmen kívül hagyják azok valódi érdeklődését és tehetségét. A túlzott elvárások, a társadalmi nyomás és az „én jobban tudom” hozzáállás nemcsak a gyerek lelki világát rombolja, de el is vágja őt attól a lehetőségtől, hogy kibontakoztassa a benne rejlő tehetséget.
Súlyos következmények
A pszichés zavarok kialakulása egyre gyakoribb a túlterhelt gyerekek körében. A szorongás, depresszió és pánikbetegségek mellett nem ritka, hogy ezek a fiatalok végül pszichiátriai kezelésre szorulnak. Egy pszichológus szerint a kliensei között egyre több olyan fiatal van, akik azért keresnek segítséget, mert nem képesek megfelelni szüleik elvárásainak, és emiatt teljesen elvesztették önmagukat.
Hogyan előzhető meg?
Figyeljünk a gyerek jelzéseire: A gyermek érdeklődési körei, álmai és vágyai sokat elárulnak arról, merre érdemes terelni őt.
Hagyjuk dönteni: Engedjük, hogy a gyerekek próbálkozzanak, hibázzanak, és saját tapasztalataik alapján válasszák ki a számukra legmegfelelőbb utat.
Ne a társadalmi normák legyenek a mérce: Egyéniségük és tehetségük alapján támogassuk őket, ne az alapján, hogy mi számít „sikeresnek” a társadalom szemében.
Kerüljük a túlterhelést: Ne erőltessük rájuk azokat az iskolai vagy tanórán kívüli tevékenységeket, amelyek túl nagy terhet rónak rájuk.
A szülői felelősség
A szülők szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a gyerekek tehetsége ne kallódjon el. Ha nem figyelünk oda, milyen képességekkel rendelkeznek, és mit szeretnének az életben, azzal nemcsak a boldogságukat veszélyeztetjük, hanem egy olyan világot is elveszítünk, ahol mindenki a saját tehetsége szerint járulhatna hozzá a közösség fejlődéséhez.
Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink boldogtalanságban nőjenek fel, csak mert nem mertük vagy akartuk meghallani, mit szeretnének igazán. Mert az igazi siker nem a jegyekben, hanem a boldogságban és kiteljesedésben rejlik.