Kamaszok veszélyben
A gyermeknevelésre nem lehet felkészülni!
Az ösztön, hogy szülők legyünk bennünk van, de ahogy a valóság ránk köszön, akkor derül ki, hogy mi mindennel van dolgunk. Bele kell nekünk is nőni a feladatunkba!
Saját érintettségem okán az élet számtalan formában tanított, mi mindennel ártunk a gyerekeknek.
Már az első gyermekem születésénél 2 másik picire vigyáztam. A szülők „büféztek” és hajnalban már kénytelenek voltak a kislányuknak bébiszittert keresni. Egy idő után Marica már érthető módon nem akart hazamenni. A figyelemhiány, nem a gyerek problémája, a szülők nem érnek rá, hogy megadják a szükséges figyelmet a gyereküknek. Ebből sok probléma adódik a későbbiekben.
Amikor Smaragdfalva megszületett csak arra gondoltam milyen jó lesz a saját gyermekeinknek, hogy ilyen közegben élhetnek. Akkor még nem is sejtettem, mennyi más fiatalnak fog értéket eszközt, mintát adni az életforma, amit ott kialakítottunk.
Néhány igaz történet: Csak erős idegzetűeknek!
Tamás egykeként, kiváló érettégi jegyeivel lett, hajléktalan, mert az apja még 18 évesen is verte. Rendkívüli agresszivitása, mind szóban, mind tetteiben megnyilvánult. Sokáig nem értettük, míg lassan fény derült a történetére. Amikor az apukája felhívott és megtudta, hogy a fia nálunk van, kérte jöjjön haza. Másnap hajnalban Tomi elmenekült valahová, hogy a szülei ne találjanak rá!
Nándikával,14 éves korában találkoztam. A büntetett előéletű fiatalokkal érkezett. Testalkata egy 9 éves gyereket mutatott. A drog 5 éves használata már tönkretette. Korában már utcagyerek volt szintetikus drogokkal pusztította el magát.
Ő már megjárta Kalocsát és azonnal elmenekült, amikor megérkezett a tanyámra, mert azt hitte itt is verni fogják. 2 órán belül pestről hozta vissza az apja egy luxuskocsival. Amikor megértette, hogy nálam nem bántjuk, az ölemben ülve mesélte el szomorú történetét.
Gergő, aki 3. öngyilkossági kísérlete után került hozzám és már aktív droghasználó volt. Állami gondozás és folyamatos abúzus, anyja halála egyarát hozzájárult sorsának egyenes útjához. 8 általános cigaretta, ital, drog, ahonnan indultunk. Ma több végzettsége jogosítvány, saját ház, párkapcsolat, amit el tudtunk érni.
Katika, akinek csak egyszerű szülei alkoholisták voltak. Így került állami gondoskodásba! És így lett szerelmes az egyik társába. Az élete mintha mindig másokon függött volna.
Jocó, aki már fiatal 14 éves korában a nevelőintézet széfjét feltörte, a legértelmesebb gyerekek közé tartozott. Testvéreiből már 3 „intézetis” volt egyik lánytestvére pszichiátrián kezelt. Ő maga is az intézetből szökése előtt törte fel a széfet! Így lett „fiatalkorú bűnöző”. A leszoktatáshoz kérte magát hozzám, volt nálam előző évben táborban. A leszokás folyamata közben anyukája felhívta és elpanaszolta nagy adósága miatt kirakják a lakásukból és elveszik tőle a többi testvérét. Nem tudtuk visszatartani…Később egy hívás jött tőle mindent köszön küld csomagot a többieknek, akik nálam maradtak…
Andris, aki rettegett az iskolától egyszerű falusi környezetben a folyamatos iskola kerülésért vitték be. Egy olyan közegbe, ami tele volt nála súlyosabb problémás gyerekekkel. Ma is tartjuk a kapcsolatot.
Ha azt hiszitek csakis a lecsúszott családok gyerekei vannak veszélyben akkor ez nagy tévedés. Sőt, egyre több a jómódú családok drogfogyasztó gyerekei. A szorongásos tünetek elszaporodása.
Egyre több család életét mérgezi alattomosan a pénz utáni hajsza, és az értékrendi válság. A gyerekek túl nagy elvárások elé vannak állítva, leginkább a felsőfokú iskolák megmérettetése az, ami megviseli őket.
Márton, aki a suli terhek számára elviselhetetlensége miatt kialakult epilepsziát is el kell viselje. Még így is tovább kell folytassa, mert a szülői elvárás, hogy többre vigye fontosabb, mint a helyzet őszinte tisztázása.
Szilvi, aki remek eredményei miatt angol nyelvű felsőoktatásra jelentkezett más most szorong pánikrohamai vannak, az idegösszeomlás határán van. Így keresett meg. Kapcsolatokba menekül, hátha valaki kimenekíti. Szülei azt mondják bizonyítson!
Balázs, aki a terheket és az értelmetlen órákat kihagyva szintén pszichiátriára került. Azóta is nyugtatókon antidepresszánsokon tartják. Anyja agyon dolgozza magát apja nem hajlandó dolgozni, ő a felelősség és a saját igényei elfogadása között vívódik. Fogalma sincs arról, hogy a természetes viselkedése és az elvárások közt, hogy tud egyensúlyt teremteni. Azt hiszi ő a hibás, vele van a baj!
Andrea és Péter, aki a tanult szüleik házasságának feszültségei, a belső családi agresszió, és kifelé tökéletes család kárvallottja. Súlyos rémképei miatt teljesen befordult, nem képes iskolába járni félelmeit kivetíti. A viselkedési tünetei miatt került hozzám!
Még a waldorfos csoportjaimban és kisiskolások közt is egyre többször látom, hogy az agresszió mögött mekkora mély lelki sebek tátonganak. Egyik oldalról mindent megkapnak a gyerekek. Másik részen viszont égbekiáltó hiányok tátonganak!
Szemtanúja voltam, az egyik anyuka számtalan jelenlévő tanár tudtával bántalmazta a gyermekét mert az nem ért ki a programról időben. A teljesítmény miatti feszültség nagyon nagy a szülők és gyermekek között. A szülő jót akar a gyerekének, de sokszor elfelejti a gyermek képességeit igényeit figyelembe venni!
Hogy egy gyerek egy táborból a megérkezés órájában haza telefonál, mert ő itt nem tud és akar maradni, vagy egy kenyérszeletelés egy 16 éves kislánynak probléma, de a sminkelés a műköröm már természetes!? Nagy a szakadék a valóság és a gyerekek fantáziájában lévő képek között.
A fiúk még nem szereltek, építettek, nincsenek a való élethez kapaszkodóik. A márka iránti elköteleződésük viszont mindent felülír. A gyerekek félek az állatoktól. Nem töltenek időt a természetben. Nem tudják mit jelent építeni. Marad az önrombolás!?
Mi a megoldás? A szerető elfogadó figyelem, már kicsi kortól. Valamint a szülő iránti bizalom! Az agyonajnározás, helyett a valódi együttlét. Ezt én a munkával alkotással ötvöztem és az állatok és a természet erejét is felhasználtam, hogy a gyerekek megérezzék a biztonságot és felismerjék mi mindenre képesek mi minden öröm van a tevékenységeikben.
Sok gyerek életét kínozzák meg pont azok, akikre bízva vannak. A következetes elvárást, hogy mit kell tenniük, mit nem lehet. A példamutatás az egyetlen lehetőségünk. Jól fel kell mérni a gyermekeink képességeit, hogy valóban a nekik megfelelő képességfejlesztő programokban fejlesszék a tudásukat. Valamit a szeparációs szorongásukból az együttműködés irányába terelném őket. Hogy tudják nem maradtak egyedül a problémáikkal.
Ehhez ismét erős támogató családokra van szükség, mert az agyonterhelt szülők, az egyedülálló szülők nehézségei egyértelműen kitermelik a fenti problémák sokaságát.
Akár egy testvér születése, rossz „baráti közösség”, akár egy új partner megjelenése is megrendítheti a szülő gyermek közti viszony biztonságát. Innen már csak választás kérdése melyik lejtőn indul el a gyermek.
Pedig minden gyermek egy kincs, csak nézz a szemébe! Tölts vele időt!